Kiss Kálmán, a Romániai Magyar Szabad Demokrata Párt elnöke elmondta, hogy elődjüknek az 1990. február 8-án hivatalosan bejegyzett Független Magyar Pártot tekintik. Frunda György is képviselő-jelöltjük volt, aki azután megtagadta őket. 1992. május 2-án tartották első kongresszusukat, akkor döntöttek a névmódosítás mellett. 1993-ban, közvetlenül az RMDSZ brassói kongresszusa előtt, szakítottak az RMDSZ-szel. Szerintük ugyanis megszűnt az RMDSZ-en belül a pluralizmus. Kiss Kálmán elmondta, hogy 1996. augusztus 17-én Déván tartott országos konferenciájukon úgy döntöttek, hogy eleget tesznek a választási törvény követelményeinek /minimum 15 megyében legkevesebb tízezer tag/. "A romániai magyar pártok közül ez csupán nekünk sikerült." Népszerűségüket bizonyítja, hogy az 1996-os választáson a rájuk adott szavazatok száma bejegyzett tagjainak háromszorosa volt. Pártjuk a román liberális pártok szövetségéhez, a Szabadelvű Koalícióhoz akarnak csatlakozni, velük akarnak együttműködni. Gyakran elhangzik az a vád, hogy ez a párt idegen érdekek szolgálatába szegődött, csak a választások előtt hallat magáról, hogy megossza az RMDSZ egységes szavazóbázisát, vetette fel Szentgyörgyi László. Kiss Kálmán pártelnök alaptalan vádaskodásnak nevezte ezt. A romániai magyarság követeléseit a román hatalomtól kell kicsikarni, azért keresik ők a támaszt a román pártokban. Nem akarnak együttműködni az RMDSZ-szel, mert az egy szűk érdekcsoport kezében összpontosul. Csak egy olyan RMDSZ-szel tudnának együttműködni, amelyik "legfelsőbb konzultatív tanácsként működik". Kiss Kálmán bízik abban, hogy a következő választásokon parlamenti képviselethez jutnak. /Szentgyörgyi László: Interjú Kiss Kálmánnal, a Romániai Magyar Szabad Demokrata Párt elnökével. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), ápr. 14./ A Független Magyar Párt zavaros társaság, jellemző rájuk a következő: Vincze János, a párt első vezetője elismerte, hogy a múltban a milícia hivatalos informátora volt. /Átvéve a kolozsvári Szabadságból. Romániai Magyar Szó (Bukarest), 1990. febr. 7./ Febr. 22-én a Független Magyar Párt minden tisztségétől megfosztotta Vincze Jánost. A pártot a jövőben vezetőtanács irányítja. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), 1990. febr. 23./
1998. augusztus 18.
Az utóbbi években keveset hallani a Romániai Magyar Kisgazdapártról, pedig az évtized elején aktívan kivették részüket a magyar politikai mozgolódásból, főleg azóta lemondott országos elnökük révén. Vajda Sándor, az RMKGP választmányi tagja pártja elnökségének megbízásából nyilatkozott a lapnak. Az RMKGP 1990. jan. 16-ától hivatalosan bejegyzett pártként működik, jelenleg 3000 tagjuk van. Hamarosan kongresszust fog tartani az RMKGP. Irányadónak tartják a párt 1992 májusában Marosvásárhelyen megtartott kongresszusán elfogadott programját. A program a romániai magyarság kollektív jogaiért való küzdelmet is elsőrendű feladatként jelölte meg. Elek Barna képviselő az RMKGP jelöltjeként került a parlamentbe, azóta is a mezőgazdasági szakbizottságban tevékenykedik. Az RMKGP-nek jó kapcsolata van a magyarországi Független Kisgazda- Földmunkás- és Polgári Párttal, akik önzetlenül segítik őket. Az RMDSZ-platformok közül az RMKGP-nek az Erdélyi Magyar Kezdeményezéssel alakult ki jó kapcsolata. /Szentgyörgyi László: Csendes építkezés vagy lassú kimúlás? = Erdélyi Napló (Nagyvárad), aug. 18./ A lemondott országos elnök: Mihályi József.
1998. szeptember 1.
A központi költségvetésből Maros megyének kiutalt összegek országos szinten igen kevésnek minősíthető. Virág György, a Maros Megyei Tanács alelnöke szerint ennek két oka van: az 1992-es helyhatósági választások következtében a Maros Megyei Tanács a helyi politikai erőviszonyok okozta "patt-helyzet" miatt nagyon későn, csak 1993 februárjában alakult meg, így a tanács a már leosztott központi költségvetés megmaradt összegeiből gazdálkodhatott. A második ok egyszerűen az, hogy Marosvásárhely polgármestere magyar. Az alelnök úgy véli: a kényszeregyensúly megteremtése érdekében lett a megyei tanács elnöke román nemzetiségű. Kényes helyzet alakult ki a megyei tanácsban, mert "a mai napig bizalmatlanul, gyanakvással fogadnak bármely olyan javaslatot, ami RMDSZ-oldalról fogalmazódik meg". A megyei prefektusok többsége úgy viselkedik, mint a hajdani első titkárok. A jelenlegi hatalom is központosító jellegű, a parasztpárti prefektusok lemondással fenyegetőznek, ha nem ruházzák fel őket szélesebb hatáskörrel. /Szentgyörgyi László: Kényszeregyensúly és hátrányos megkülönböztetés. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), szept. 1./
1999. március 30.
Kincses Előd, az RMDSZ Maros megyei szervezetének új elnöke funkciójának betöltése előtt átszervezte budapesti ügyvédi irodájának munkamenetét, hogy több időt tölthessen Marosvásárhelyen. Ügyvezető elnöknek Szente Ibolyát nevezete ki, aki évtizedeken keresztül az orvosi egyetem rektori titkára volt. Sürgős teendő a székház használhatóvá tétele, ugyanúgy fontos az RMDSZ májusi kongresszusára való felkészülés. Abszurd helyzet, hogy Marosvásárhelynek nincs önálló magyar középiskolája. A megoldás az lehetne, ha a református egyház visszakapná közel ötszáz éves iskoláját, a Bolyai Farkas Líceumot. - Kincses Előd elmondta, hogy Tőkés László püspök, az RMDSZ tiszteletbeli elnöke rágalmazása miatt feljelentette a bukaresti Adevarul két munkatársát és főszerkesztőjét, Cristian Tudor Popescut, továbbá Dorin Suciu marosvásárhelyi tudósítót. - Az RMDSZ megújulását a pragmatikus radikális politizálásban látja, a két eltérő /pragmatikus és radikális/ politizálási stílus között állandó kapcsolatnak kell lennie. A jelenlegi RMDSZ erre képtelennek bizonyult. - Fel kell hagyni a reagáló politizálással, hangsúlyozta Kincses Előd. - Megválasztása óta folyamatosan támadja személyét a marosvásárhelyi magyar napilap, a Népújság. /Szentgyörgyi László: Beszélgetés Kincses Előddel, az RMDSZ Maros megyei szervezetének elnökével. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), márc. 30./
1999. április 13.
Szászrégenben a harmincas években egyenlő arányban éltek magyarok, szászok és románok. A szászok közül az 1945 utáni megtorlások, majd a Ceausescu-rendszerben folytatott emberkereskedelem következtében alig maradt néhány. A magyarság viszont máig megőrizte egyharmados arányát. A negyvenezer lakosú kisvárosban tizennégyezren vallják magukat magyarnak. Fél évszázados szünet után márciusban újraindult - Szászrégen és Vidéke címen - a magyar folyóirat. A Csernátoni József által szerkesztett lapban Márk Endre, a helyi RMDSZ elnöke emlékeztetett: "céltudatosan történt a magyarság szellemi, erkölcsi és anyagi elsorvasztása..." Megállapította, hogy az RMDSZ életében hiányát érzik a fiatalságnak. - Szászrégenben élénk magyar közösségi élet folyik. Tavaly szobrot állítottak az 1956-os mártír Horváth László református lelkész emlékére. A szobor alkotója id. Jorga Ferenc helyi művész. Idén júl. 31-én tervezik a Petőfi-szobor /szintén id. Jorga Ferenc munkája/ avatását a katolikus templom cintermében. A nemrég szentté avatott Apor Vilmos mártír püspök szobrát /a marosvásárhelyi Hunyadi László alkotása/ a katolikus templom előtti téren szeretnék felállítani. - Szászrégen magyarsága az 1992-es helyhatósági választásokon hét, míg az 1996-oson hat RMDSZ-képviselőt juttatott be Szászrégen huszonegy tagú önkormányzati testületébe. Ez sem elégséges ahhoz, hogy a magyarság érdekeit szolgáló határozatokat megszavazzák. Nem sikerült elérni, hogy a köztereken állítsák fel a szobrokat. - Szászrégen Nagykőrössel alakított ki testvérvárosi kapcsolatot. A magyar közösség kulturális életét a Kemény János Művelődési Társaság fogja össze, élén Böjte Lídia magyar szakos tanárnővel. - Az idős görög katolikus egyházfő, Alexandru Todea bíboros is a városban él. Vele a római katolikusok testvéri szeretetben élnek együtt. /Szentgyörgyi László: Egy életképesnek tűnő magyar közösség. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), ápr. 13./
1999. június 1.
A Bethlen Alapítvány és annak megálmodója, létrehozója és lelke, gróf Bethlen Anikó neve az utóbbi években fogalommá vált Marosvásárhelyen és környékén. 1938-ban született, Kolozsváron. Apja Kolozsváron az Erdélyi Magyar Gazdák Egyesületének titkáraként dolgozott, gazdatanfolyamokat szervezett. 1945-ben gyermekparalízis következtében Bethlen Anikó megbénult. A kommunista rendszerben, 1949-ben olyan bélyeget, stigmát ragasztottak családjukra, amelytől immár soha az életben megszabadulni nem tudtak. Nagyszülei nyugdíj és megélhetés nélkül, orvos anyám és gazdamérnök apám munkahely hiányában egzisztencia nélkül maradtak. Apja rendes munkahelyet soha nem kapott. Alkalmi földmunkásként, bútorgyári rakodómunkásként dolgozott. Marosvásárhely "fekete márciusa" rádöbbentette arra, hogy még hosszú az út addig, amíg egyenlő jogokat élvezhetnek többségi nemzetbeli honfitársaikkal. A sajátosan alakuló romániai helyzet következményeként ma már sehol a világon sem vagyunk szívesen látott vendégek. Lassan már az anyaországban sem. - Hamar belátta, hogy a hátrányos helyzetű emberek, testi fogyatékosok támogatása -, a megfelelő jogi keretet egy alapítvány jelenthetné. Nincs pénzük, sem gazdag pártfogójuk. 1996-ban bejegyezték az alapítványt. Sikerült egy többé-kevésbé rokkant emberekből álló csoporttal elsajátíttatniuk a könyvkötőszakma tudományát. Tevékenységük másik területe a különböző külföldi gyógyszerek beszerzése és a rászorulókhoz történő eljuttatása. Nincs megfelelő székhelyük. Ez inkább a hivatalos szervek, állami intézmények esetében érzékelhető hangsúlyozottabban. Civil szervezetekkel, magánszemélyekkel sokkal gördülékenyebb az együttműködés. /Szentgyörgyi László: Beszélgetés gróf Bethlen Anikóval. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), jún. 1./
1999. szeptember 7.
László Zoltán, a marosvásárhelyi Református Teológiai Líceum egyházi igazgatója elmondta, hogy az 1994 óta a Bolyai Farkas Líceum épületében működő teológiai profilú osztályokat külön miniszteri rendelettel adták át az újonnan létesült önálló református tanintézetnek. Az igazgató elmondta, hogy önálló tanintézet elképzelhetetlen saját tanári kar nélkül. Ilyen rövid idő alatt azonban képtelenség lett volna tantestületet toborozni. A jelenlegi létszám - 113 gyerek (négy osztály) - nem biztosít elegendő óraszámot ahhoz, hogy főállású tanerőket alkalmazzanak. Ezt jövőre tervezik, amikortól párhuzamos osztályokat indítanak és a gimnáziumi alsó tagozatot is felállítják. Ehhez természetesen a mostani négynél több osztályteremre lenne szükségük. Ugyanis mindössze négy osztályterem állt rendelkezésükre, amelyeket felváltva használtak: délelőtt a református tagozat, délután a református diakonisszaképző főiskola diákjai. Hiányoznak továbbá a laboratóriumok, különböző szertárak is. Az együttműködésük megfelelő a Bolyai-líceummal, Bálint István igazgatóval. Jövőre azonban saját tanári karuk lesz. Feszültségek a jogutódlás vonatkozásában vannak. Õk ugyanis a restitutio in integrum elve alapján igényt tartanak a hajdani Református Kollégiumra, annak egész épületegyüttesére, amelynek visszaszerzéséért 1990 óta küzdenek. Tőkés Elek, az Erdélyi Református Egyházkerület tanügyi osztályának vezetője mindig mellettük állt. Az RMDSZ támogatása, segítsége mindig is behatárolt volt ebben az ügyben. Többnyire a nyilatkozatok, ígéretek szintjén nyilvánult meg. - Nyílt titok, hogy Dumitru Matei főtanfelügyelő a megyében működő ellenzéki pártok érdekeinek hű kiszolgálója. /Szentgyörgyi László: Az első önálló magyar tannyelvű középiskola Marosvásárhelyen. Beszélgetés László Zoltánnal, a marosvásárhelyi Református Teológiai Líceum egyházi igazgatójával. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), szept. 7./
2000. január 20.
Nagy Zsolt, az RMDSZ területi szervezetekért felelős ügyvezető alelnöke, az Ifjúsági Főosztály volt vezetője volt a vendége Marosvásárhelyen a Karácsonyi Zsigmond újságíró és Kósa András szociológus által vezetett XXI. zóna nevű vitaklubnak, ahol a politikai utánpótlásról és az RMDSZ ifjúságpolitikai elképzeléseiről volt szó. Nagy Zsolt kifejtette, hogy az RMDSZ jelenlegi vezetői profi politikusokká váltak az elmúlt tíz esztendő folyamán. A fiatal RMDSZ-politikusok - mint például Birtalan József, Kelemen Hunor, Demeter János vagy Niculescu Antal - bebizonyították rátermettségüket, hozzáértésüket. - A Szövetségi Képviselők Tanácsa legutóbbi, decemberi ülésén a Magyar Ifjúsági Tanács kemény hangú állásfoglalást tett közzé, amelyben kilátásba helyezte, hogy amennyiben az általuk felvetett kérdésekben nem találnak meghallgatásra az RMDSZ-nél, akkor esetleg külön listákon indulhatnak a közelgő helyhatósági választásokon. Nagy Zsolt értetlenül fogadta az állásfoglalást, mert az abban felvetettek nem teljesen felelnek meg a valóságnak. 1998 őszétől 1999 májusáig, ameddig az Ifjúsági Főosztály vezetője volt, öt alkalommal is találkoztak az ifjúsági szervezetek vezetőivel, mindannyiszor főosztály kezdeményezésére. Ennek ellenére ezek a megnyilvánulások létező, valós gondokat tükröznek, bizonyos elégedetlenségeket jeleznek. Nagy Zsolt megjegyezte, a múlt év decemberében egy januárra esedékes találkozóra invitálta az ifjúsági szervezetek vezetőit, amelyen a belső- és a helyhatósági választásokról, az ifjúsági szervezeteknek a jelöltállításban való részvételéről, valamint az RMDSZ-szervezetek és az ifjúsági szervezetek közötti viszonyról lett volna szó. Eddig nem érkezett válasz az ifjúsági szervezetektől. /Szentgyörgyi László: RMDSZ-es elégedettség. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), jan. 18./
2000. február 8.
Székelyudvarhely mellett, Bikafalván ülésezett a Romániai Magyar Szabaddemokra Párt /RMSZDP/ vezetősége febr. 5-én, a román sajtó élénk érdeklődése közepette. Mint ismeretes, a Kiss Kálmán vezette párt Marosvásárhelyen alakult a '90-es években, akkor még Frunda György is tagja volt. A pártot 1996-ban, közvetlenül a választások előtt jegyezték be az akkori kormánypárt, a TDRP hathatós támogatásával, s most a pártelnök szerint tizenkét megyében 17 000 tagjuk van. A Transilvania Jurnal az eseményről szóló beszámolóját Szeg az RMDSZ talpában: a Magyar Szabaddemokrata Párt beszédes címmel közli. Kiss szerint az RMDSZ nem vonzza a magyar választókat, mert vezetői az elmúlt években kompromittálták magukat. /Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 8./ Kiss Kálmán elnök nyilatkozott az Erdélyi Naplónak. Szabadkozott: "rengeteg alaptalan vád" érte őket, főleg az RMDSZ részéről. Kijelentette, hogy semmiféle anyagi támogatásban nem részesülnek, tagadta, hogy pártjuk 1996-ban Iliescu pártjának segítségével jött létre. Kiss Kálmán kifejtette, hogy pártjuk célja a szociális piacgazdaság megteremtése, a romániai magyarság jogainak érvényesítése. Pártja napokon belül megnyitja befektető irodáit, amelyek adatbankként, vállalkozói tanácsadóként működnek majd. Első lépésként Marosvásárhelyen, Székelyudvarhelyen, Aradon és Szatmárnémetiben nyílnak irodáik. Az RMSZDP alternatívát kínál az RMDSZ-ből kiábrándult választók számára. Kiss Kálmán pártja a választásokon az RMDSZ-szel nem akar együttműködni, viszont tárgyal néhány román politikai párttal. /Szentgyörgyi László: Ezeréves jövőt ígérnek. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), febr. 15./
2000. szeptember 19.
A Floridában élő Helcz Tivadar, a Volt Politikai Foglyok Világszövetségének elnöke elmondta, hogy szövetségük az emberi jogok helyzetét figyelemmel kíséri, így figyeltek fel a moldvai csángómagyarok ügyére is. A szövetségnek jelenleg mintegy 500 tagja van. Helcz Tivadar 1991-ben járt először Erdélyben, Marosvásárhelyen megismerkedett Czellecz Jenővel, a csángóbizottság helyi elnökével, aki felhívta a figyelmét a csángókra. Helcz Tivadar beszámolt minderről a szövetségben. Javaslatára 1993 óta a Volt Politikai Foglyok Világszövetsége évente lehetővé teszi csángó gyermekek erdélyi nyaralását. Helcz Tivadar 1993 óta áprilistól szeptemberig Marosvásárhelyen él. /Szentgyörgyi László: Budapesttől Floridán át a csángóföldig. Beszélgetés Helcz Tivadarral, a Volt Politikai Foglyok Világszövetségének elnökével. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), szept. 22./
2000. október 31.
A marosvásárhelyi Bernády György Közművelődési Alapítvány 1992-ben alakult meg, adott számot működésükről Bulyovszky Loránd, az alapítvány alelnöke. Az alapítványt tizenhat tagú kuratórium vezeti, első - és azóta minden alkalommal újraválasztott - elnöke Borbély László államtitkár. Céljuk volt a városépítő polgármester, Bernády György köztéri szobrának felállítása, a város magyarságát szolgáló kultúrcentrum létrehozása, és a Bernády-kultusz továbbéltetése. A köztéri szobrot 1994-ben felállították, 1995. nov. 4-én megnyílt a Bernády Házként ismert kultúrközpont, melyben képzőművészeti tárlatok, könyvbemutatók, előadások, szemináriumok, politikai rendezvények váltogatták egymást. Sikeresen együttműködnek a különböző nem kormányzati szervezetekkel, többek között a Kós Károly és az Aranka György Alapítvánnyal, a Magyar Újságírók Romániai Egyesületével, a Talentum Tehetséggondozó Alapítvánnyal, az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesülettel, a Pro Europa Ligával, a Kemény Zsigmond Társasággal vagy a Duna Televízióért Alapítvánnyal. Harmadik éve megrendezik meg a Bernády Napokat is. Az elsőt 1998-ban, dr. Bernády György halálának hatvanadik évfordulóján rendeztük meg, ekkor állították fel a Kultúrpalota Tükörterme előtt a hajdani polgármester mellszobrát, Gyarmathy János alkotását. Az ott elhangzott előadások, valamint az akkor bemutatott dokumentációs anyag egy részét 1999-ben könyv alakban is megjelentették. Szintén tavaly avatták fel azt az emléktáblát, amelyet Bernády egykori lakóházának homlokzatán helyzetek el. Évente egy személyt kitüntetnek Bernády-emlékplakettel. 1999-ben elsőként Fodor Imre polgármester, idén Frunda György részesült ebben a kitüntetésben. - Jövőre tervezik a Bernády-ház bővítését. /Szentgyörgyi László: Céljuk: a Bernády-kultusz ápolása. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), okt. 31./
2000. november 7.
Sebestyén Péter /Erdőszentgyörgy/ római katolikus plébános elmondta, hogy két évvel ezelőtt templomépítésbe kezdtek. Az 1989-ben vízzel elárasztott Bözödújfalu lakosságának java része a közeli Erdőszentgyörgyön telepedett le. Ezzel megnőtt a katolikus hívek száma. Annak idején az állam ugyan ígéretet tett a bözödújfalusi templom és a plébánia újjáépítésére. 1998 végén - közel egy évtizeddel Bözödújfalu elárasztása után - megérkezett a beígért állami kárpótlás első tétele, kerek 200 millió lej. Először vissza akarta utasítani a megalázó alamizsnát, végül mégis átvették. A terv elkészült, megkezdték a templom építését, ehhez az osztrák katolikus püspöki kar segélyszervezete nyújtott támogatást. További segítségre van szükségük. Kerekes Károly képviselő a parlamentben felszólalt, sürgette az államot kötelessége teljesítésére. /Szentgyörgyi László: Hajlékot Istennek. Beszélgetés Sebestyén Péterrel, az erdőszentgyörgyi római katolikus egyházközség plébánosával. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), nov. 7./
2000. december 12.
Hollanda Dénes egyetemi tanár /Marosvásárhely/ 1998-ban létrehozta a Hollanda Alapítványt, amelynek célja a magyar nyelvű magánegyetem megteremtésének elősegítése volt. Ez a lépése dékáni tisztségébe került. Arra viszont nem gondolt, hogy erdélyi magyarok között is lesznek olyanok, akik nem támogatják. Az 1999-ben az Apáczai Közalapítványhoz benyújtott pályázatát az RMDSZ csúcsvezetésének a nyomására utasították vissza. Földterület vásárlására, annak telekkönyveztetésére kértek anyagi segítséget. Ez lett volna az alapfeltétele annak, hogy a legrövidebb időn belül elkezdhessék az építkezést. Az elutasításnál arra hivatkoztak, hogy Marosvásárhelyen nincsenek meg az egyetemalapításhoz szükséges feltételek. Valójában itt adott a jól képzett tanári kar: a Petru Maior Műszaki Egyetemen húsz tanár magyar, ami az összlétszám egyötödét jelenti. A diákok között pedig harmincöt százalék ez az arány. Vásárhelyen magyar tanárok oktatnak magyar diákokat - román nyelven. - Április 9-én, hogy az RMDSZ csúcsvezetésének két tagja, Frunda György és Borbély László az egyetem rektoránál puhatolózott a magyar nyelvű oktatás bevezetésének lehetőségéről. Az egyetem vezetősége ezt visszautasította. Ezután Marga tanügyminiszter javasolta: engedélyez egy új szakot, a másik hármon megduplázza a beiskolázási keretszámokat, ha az egyetem szenátusa beleegyezik abba, hogy ugyanazon szakokon ugyanolyan - ötvenes - létszámú magyar csoportokat indítsanak. A szenátus ezt az ajánlatot is visszautasította. - Az RMDSZ hallgat. Markó Béla fél éve halogatja, hogy leüljön Hollandával tárgyalni. - A Hollanda Alapítvány ezután beszüntette működését. Amikor létrejött a Sapientia Alapítvány, azt gondolták, hogy a marosvásárhelyi műszaki kar minden nehézség nélkül beépülhet a majdani erdélyi magánegyetembe. Erre elkészítették a tervet. Hollanda szerint évi kétmilliárd forintnyi befektetéssel már három év után beindítható a műszaki karon az oktatás. /Szentgyörgyi László: Elképzelés már van, pénz még nincs. Beszélgetés Hollanda Dénes egyetemi tanárral. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), dec. 12./
2001. március 27.
Márc. 24-én Marosvásárhelyen ülésezett a Reform Tömörülés, az RMDSZ nemzeti liberális platformjának Maros megyei csoportja. A Toró T. Tibor elnök, Borbély Zsolt Attila, Sógor Csaba elnökségi tagok, valamint Kolumbán Gábor, az RT önkormányzati szakértőjének jelenlétében tanácskoztak. Toró T. Tibor kifejtette, hogy az RMDSZ-en belül keletkezett törésvonal nem annyira a magyar nemzeti közösséget, mint inkább a politizáló elitet osztja meg. Az elnök szerint a jelenlegi csúcsvezetés és az RT között alapvető szemléletbeli különbség: a politikai elit az anyanyelvhasználat terén kivívott és kivívandó jogokban, másod-, harmadvonalas politikai-gazdasági pozíciók megszerzésében látják a magyarság megmaradásának legfőbb zálogát, addig az RT kizárólag az autonóm közösségi jogok által tartják azt elérhetőnek. Érdemes-e egyben tartani az RMDSZ-t? Borbély Zsolt Attila szerint nem érkezett még el az RMDSZ-szel való szakítás. Kerekes Károly Maros megyei képviselő, aki meghívottként volt jelen, sürgette a neves közéleti személyiségek, egyházi vezetők, az utóbbi évek RMDSZ-politikájából kiábrándult értelmiségiek megnyerését a nemzeti liberális platform célkitűzéseinek támogatására. Ábrám Noémi szerint az erdélyi magyar politizálásból hiányzik a versenyszellem, az RMDSZ diktatórikus, kizáró politikát folytató szervezet, már az RT-t is bedarálta. Kincses Előd úgy vélte, jelenlegi állapotában az RMDSZ nem tekinthető sem a magyar nemzeti közösség önkormányzatának, sem a vezetői által előszeretettel hangoztatott ernyőszervezetnek. Kolumbán Gábor szellemes figyelmeztetett: az RT fordulóponthoz érkezett, egyes tagjainak alapállása között ma már nagy a távolság. Nemcsak az RMDSZ-ben van baj, hanem magában a romániai magyar nemzeti közösségben is. Románia számára sem az Európai Uniós, sem a NATO-tagság nem kerül elérhető közelségbe. A magyar közösség előtt tehát komoly nemzetpolitikai kihívások állnak. Kolumbán szerint ma a magyarság nem ellenőrizheti a politikai elit munkáját. Úgy látja, hogy az RMDSZ-t nem érdemes megújítani. Mert az RMDSZ-en kívül is van élet. /Szentgyörgyi László: Az RMDSZ-en kívül van-e élet? RT-ülés Marosvásárhelyen. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), márc. 27./
2001. május 1.
Spielmann Mihály történész, a marosvásárhelyi Teleki Téka vezetője bemutatta a könyvtárat. A könyvtáralapító gróf Teleki Sámuel 1796-ra elkészítette, sőt ki is nyomtattatta az első katalógust. Ezt 1819-ig még további három követte, amelyekben tematikusan csoportosította a könyveket, és folyamatosan besorolta az új szerzeményeket is. Egy ötödik kötet is megszületett, de kéziratként hevert a kolozsvári levéltárban addig, amíg a Teleki Sámuelről szóló doktori disszertációját író Deé Nagy Anikó fel nem fedezte. A könyvtár 1948-ig maradt a Teleki család tulajdonában. 1948-ban államosították, ekkor a város kezelésébe került. 1954-ben költöztették ide a Református Kollégium tanári könyvtárát, amely Bolyai Gyűjtemény néven vált ismertté. Ez egy 80 ezer kötetes hagyaték, amely a Bolyai-kéziratokat is tartalmazta. A kettőt 1960-ban egyesítették Teleki-Bolyai Könyvtár néven. 1974-ben Teleki-Bolyai Állomány néven a Maros Megyei Könyvtár egyik részlege lett a könyvtár. Az 1974-ben hozott, a kultúrjavak állami kezelésbe való utalását kimondó törvénnyel a levéltári anyagok, valamint a kéziratos könyvek egy része a megyei levéltár birtokába került át. Spielmann reméli, egyszer majd visszakerülnek a könyvtárba. Az állomány jelenleg 210 ezer kötetből áll, ennek kb. 70 százaléka 1800 előtti kiadás, köztük 66 ősnyomtatvány. 1973-ban a bukaresti Nemzeti Múzeum szervezésekor felsőbb utasításra számos ritka példányt - könyveket, kéziratokat - kölcsönkértek a könyvtárból, ezeket a mai napig nem kapták vissza. Egy Bolyai János-kéziratról, egy, a legkorábbiak közé sorolt brassói orvosi nyomtatványról és egyebekről van szó. - Évente körülbelül ezer olvasó fordul meg itt, ennek egynegyede tudományos kutató, a többiek egyetemi és középiskolai diákok, nyugdíjasok. - Hamarosan megjelentetik a könyvtár 14. századi nyomtatványainak katalógusát, amelyből háromezernyit őriznek a Tékában. Készülőben van a 17. századiaké is, amely kb. hatezer címet fog tartalmazni. /Szentgyörgyi László: Gondolatok a könyvtárról. Beszélgetés Spielmann Mihály történésszel, a Teleki Téka vezetőjével. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), máj. 1./
2001. július 3.
Hónapokig tartó huzavona után máj. 17-én végül aláírták a szovátai fürdővállalat magánosítására vonatkozó szerződést. Az új tulajdonos, a Salina Invest Rt. a részvények 83 százalékát birtokolja. A tavaly ősszel bejegyzett társaság fő részvényese a magyarországi Danubius Hotels Group, amely nemrég döntött úgy, hogy Romániában is terjeszkedni fog. További részvényesek a szintén szállodaláncolatot működtető Cívis Hotels, a turizmus terén komoly tapasztalatokkal bíró Aktív Konferencia Rt., a turisztikai létesítmények tervezésére és kivitelezésére szakosodott Alfa Invest, valamint az egyik legjelentősebb magyarországi befektetői társaság, a Corvinus. Még meg sem száradt a tinta a szerződésen, a szélsőséges román politikai erők és a szolgálatukban álló román média máris magyarellenes kampányba kezdtek. Ceausescu udvari költője, a jelenleg kormánypárti szenátor Adrian Paunescu egyenesen Erdély és a románság ellen elkövetett bűntettnek minősítette az esetet, s az "elkövetők" felelősségre vonását követelte, amiért Szovátát "magyar kézre játszották". Állítólagos törvénytelenségekre hivatkozva a szállodák bérlői pert indítottak a privatizációs ügynökség (APAPS) ellen, követelve a szerződés semmissé nyilvánítását. A pert az ügynökség a Legfelsőbb Bíróságon idén márciusban megnyerte. A május 17-én lebonyolított versenytárgyaláson pedig a Salina Investtel kötötték meg a privatizációs szerződést. A privatizációs szerződésben foglaltak szerint az új tulajdonos az első öt esztendőben 7 millió dollár befektetésére vállalt kötelezettséget. Első lépésként a kezelőbázis felújítását szeretnék befejezni, ami pénzhiány miatt 1997-ben abbamaradt. A hosszabb távra tervezett befektetések összege eléri a 20 millió dollárt. Az új tulajdonosok remélik, hogy ezáltal sikerül az európai normáknak megfelelő szintre emelniük szolgáltatásaikat, ami az utóbbi évtizedben vészesen megcsappant szovátai idegenforgalom felélénküléséhez vezethet. /Szentgyörgyi László: Szováta. Privatizáció és magyarellenes kampány. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), júl. 3./
2001. augusztus 21.
Borbély Emma sokat tesz falujáért, ismert Kibéden véghezvitt munkája. 1976 óta él Kibéden. A kommunista időszakban kezdeményezte, hogy hetente összejöjjenek a falu asszonyai, és miközben kézimunkáztak, regényrészleteket olvastak fel. Az 1989-es változások után elsőként néptánccsoportot verbuváltak. A csoport tavaly tizenegyszer lépett fel, még Magyarországra is sikerült kijutniuk. 1999-ben megalakították a Seprődi János Művelődési Egyesületet, amely a hagyományápolást, a helyi közművelődési élet megszervezését, a közösségfejlesztést, valamint egy könyvtár és egy falumúzeum létrehozását tűzte ki céljául. A könyvtárat a Heltai Alapítvány segítségével hozták létre. A falumúzeum számára Borbély Emma egy parasztházat ajánlott fel. Az emberek, hozták azokat a tárgyakat, amikről úgy gondolták, hogy kiállításra érdemesek. Megtartották a Kibéd első írásos említésének 500. évfordulójára tartott emlékünnepélyt is, amire Borbély Emma Szellemi örökségünk - Kibéd 1499-1999 címmel, a falu történetét összefoglaló könyvet is megjelentetett. Emlékművet is állítottak a faluban. - Még 1998-ban megalapították az Agro Rom Egyesületet, amely céljaként a gazda- és gazdasszonyképzés. A program lebonyolításához elnyerték a svájci kormány anyagi támogatását. Borbély Emma jelenleg a Kis-Küküllő Térségi Társulás ügyvezető igazgatója. A társulás tavaly született meg. A kisrégió közösen megoldható gondjainak felvállalását, a szociális problémák feltérképezését és lehetséges megoldását, a közösségfejlesztésre vonatkozó elképzelések összehangolását, a térség fejlesztési stratégiájának kidolgozását tűzték ki célul. Azóta sikerült közösen megoldaniuk a hulladék összegyűjtését és elszállítását. Borbély Emma nem fizetésért végzi ezt a sokrétű munkát, hanem belső kényszerből. /Szentgyörgyi László: Belső meggyőződésből, önként. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), aug. 21./
2001. augusztus 28.
Nyárádselye településről a selyei születésű Péterfy László a múlt évben falumonográfiát adott ki. A legutóbbi népszámlálás adatai szerint 604-en lakták a falut, kettő kivételével mind magyarok, közel fele-fele arányban római katolikusok és reformátusok. Nagy Béla református lelkész kifejtette: demográfiai szempontból Selye jóval hátrányosabb helyzetben van, mint a környék más falvai. Erősen öregedő, fogyatkozó a gyülekezet. A fiatalabbak - óvodástól a konfirmandusig terjedő korosztályhoz tartozók - mindössze 17-en vannak. A katolikusoknál valamivel jobb a helyzet, de ők sem lehetnek elégedettek. Májusban megszűnt az egyetlen autóbuszjárat, amely a megyeközponttal kötötte össze a falut. Az egyetlen telefonkészülék az iskola épületében van, csak a reggeli és az esti órákban hozzáférhető. Ígéretek szerint idén már lesz digitális telefonközpont. A falu központjában, a nemrég felújított iskola szomszédságában új kultúrház épül. A gyakori földcsuszamlások állandó veszélyével élt együtt Nyárádselye lakossága. A református templomot is háromszor kellett újraépíteni, nem beszélve a rengeteg javításról. Legutóbb 1999 márciusában, a gyakori esőzések miatt voltak nagyméretű földcsuszamlások. Kilencven ház rongálódott meg, meghasadozott a katolikus templom épülete is. Mindenki egyetértett abban, hogy sürgős cselekvésre van szükség. Két lehetséges megoldás vetődött fel: a falu kitelepítése vagy a további földcsuszamlások megállítása. Az első változat költségesebb és embertelenebb, a selyeiek hallani sem akartak arról, hogy elhagyják falujukat, a másodikra meg kellene találni a megfelelő műszaki megoldásokat. A kivitelezéshez nincs pénz. A helyszíni felmérések után a megyei tanács 462.738.000 lej kártérítést utalt át a lakóházak helyreállítására. A falu teljes újjáépítésére az akkori számítások szerint 66,7 milliárd lejre lenne szükség. Nyárádselyén huszonhárom esztendei megszakítás után sikerült újraindítani az oktatást az általános iskola felső tagozatán. Mind az alsó, mind a felső tagozaton összevont osztályok működnek. /Szentgyörgyi László: Bekecs alatt Nyárádselye. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), aug. 28./
2001. szeptember 4.
Hollanda Dénes egyetemi tanár, a Sapientia Tudományegyetem marosvásárhelyi tagozatának megbízott vezetője korszakalkotó gondolatnak nevezte Orbán Viktor miniszterelnök 1999-ben elhangzott bejelentését az erdélyi önálló magyar egyetem létrehozásának lehetőségéről. Az "erdélyi magyarság hálával tartozik Magyarország miniszterelnökének" - hangsúlyozta a professzor. Magyarországon az egyetem indításához a magyar kormány jóvoltából biztosított a stabil anyagi háttér. Garantált a tanárok fizetéséhez, valamint az ösztöndíjakhoz, továbbá a tantermek és a gyakorlati oktatáshoz szükséges laboratóriumok használatáért, albérletéért kifizetendő pénz is. A harmadik tanév kezdetéig, 2003 októberéig fel kell szerelni a gyakorlati oktatáshoz szükséges laboratóriumokat is. A tanári kar kialakultnak tekinthető. Vásárhelyen öt szakon indul be ősszel az oktatás: szociálpedagógia, informatika, mechatronika, számítástechnika és automatizálás. /Szentgyörgyi László: Marosvásárhelyen a feltételek adottak. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), szept. 4./
2001. november 13.
Elődjét, Csiha Kálmánt építkező egyházi vezetőként tiszteli az egész magyar reformátusság, Pap Géza, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke folytatja-e az építkezést, tette fel a kérdést az Erdélyi Napló munkatársa. Pap Géza arra emlékeztetett, hogy az erdélyi református egyház fennállása óta folyamatosan építkezett. Az első világháborút követő impériumváltás után a román hatalom egyetlen tollvonással ötszáz iskolájától fosztotta meg a református egyházat. De 1936-ban Makkai Sándor püspök már újra háromszáz működő felekezeti iskolájától tájékoztatott. Aztán következett 1948, az államosítás, amikor újra elvették a felekezeti iskoláikat, a diakóniai épületeket. 1989 óta negyedszázra tehető azon templomok, diakóniai központok száma, amelyek a gyülekezetek erőfeszítése révén felépültek. Az egyháznak a már álló épületekben kell megvalósítania a maga missziós, diakóniai, katekétikai elveit. - A püspöki munkakörrel járó feladatok megosztására, a csapatmunkára vonatkozó elképzelést már induláskor megfogalmazta. Ötvös József generális direktorként a missziós tevékenységért felel. Kató Béla a gazdasági, valamint a diakóniai ügyek felelőse. Mindazzal, ami ezenfelül még marad, a püspök próbál megbirkózni. - Az átvilágítás kérdése már korábban felvetődött. Pap Géza a saját dossziéját kérte ki, de még mindig nem kapta meg. Jó lenne végre tiszta vizet önteni a pohárba, hangsúlyozta. Aggályaik vannak, tette hozzá, hogy az elmúlt tíz esztendő alatt érintetlenek maradtak-e azok a dossziék. Ennyi idő elég lehetett arra, hogy átnézzék, meghamisítsák, tetszés szerint módosítsák a tartalmukat. - Az ortodox egyház szinódusának az üggyel kapcsolatos határozata kimondja: az átvilágítási eljárás sérti a gyónási titkot, s ezzel a kérdést levették a napirendről. Pap Géza püspök elmondta, az az elképzelésük, hogy felállítják saját egyházi belső átvilágító testületüket. Erre vonatkozó javaslatát ismertette a legutóbbi zsinati ülésünkön. A püspök szerint az átvilágítás legfőbb, hogy lehetőséget biztosítson az elmúlt időszakban elkövetett bűnök bevallására, a bocsánatkérésre és a megbocsátásra. Amennyiben viszont valaki nem hajlandó megjelenni a vének tanácsa előtt, a tanács javaslatára a püspök az egyházkerület fegyelmi bizottsága elé utalja az ügyet. A román hatalomnak nem áll szándékában hiánytalanul visszaszolgáltatni a javainkat, tért át a püspök az elkobzott javak kérdésére. - A státustörvénnyel kapcsolatban megjegyezte: az egyházakra - az igen jól kiépített struktúrájuk révén - támaszkodni lehet. /Szentgyörgyi László: Beszélgetés Pap Gézával, az Erdélyi Református Egyházkerület püspökével. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), nov. 13./
2002. január 8.
Az Erdélyi Napló körinterjút készített marosvásárhelyi közéleti személyiségekkel az elmúlt esztendő legfontosabb politikai történéseiről. Minden megkérdezett szívesen nyilatkozott, kivéve az RMDSZ szövetségi elnökét. Ábrám Zoltán, a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem előadótanára, az EMKE Maros megyei szervezetének elnöke: "A 2001-es esztendő legfontosabb, korszakalkotónak tekinthető megvalósításainak tekintem az egyetemalapítást és a státustörvény kidolgozását, elfogadtatását… A státustörvény megléte, úgy tapasztalom és érzem, jelentősen javított az erdélyi magyarság közérzetén." Fodor Imre, Marosvásárhely alpolgármestere szerint az új közigazgatási törvény – minden hiányossága ellenére – a helyi autonómia megteremtéséért folytatott küzdelem igen fontos állomása lehet. Kiemelte a diakóniai központ megnyitását, valamint a Sapientia Tudományegyetem marosvásárhelyi karainak a beindítását. Szeretné, ha az RMDSZ-ben megvalósulna a pluralizmus. Kerekes Károly képviselő: "A nemzetben gondolkodók számára az elmúlt év legjelentősebb eseménye kétségtelenül a magyarországi státustörvény volt… Ezért köszönet illeti a jelenlegi magyar kormányt, mindazokat a politikai erőket, akik a törvény megszületésében közreműködtek. " Kincses Előd ügyvéd, az RMDSZ Maros megyei szervezetének volt elnöke: "Az elmúlt esztendőben a romániai politikai életre igencsak rányomta bélyegét az a kettősség, amely az Iliescu– Nastase hatalmi tandem megnyilvánulásait jellemzi. Másképpen nyilatkoznak külföldön és a nyugati politikusok előtt, és megint másképpen a határokon belül. " Szeretné, ha az RMDSZ végre képessé válna valódi érdekképviseleti szerepének ellátására." Virág György, a Maros Megyei Tanács elnöke: "A közigazgatás terén dolgozóként visszatekintve egyértelmű, hogy az elmúlt esztendő legjelentősebb eseményének a 215-ös törvény elfogadását tartom." Romániában a gazdasági reform nem történt meg. Markó Béla, az RMDSZ elnöke, a Látó című szépirodalmi folyóirat főszerkesztője megtagadta, hogy az Erdélyi Naplónak nyilatkozzék. Döntését azzal indokolta, hogy a hetilapban számos olyan, személyét érintő írás jelent meg, amelyek szerinte akár a becsületsértés fogalmát is kimerítik. /Szentgyörgyi László: Markó Béla nem nyilatkozik az Erdélyi Naplónak. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), jan. 8./
2002. március 19.
1998-ban történt, hogy az Adevarul című bukaresti, valamint a Cuvintul Liber és a 24 Ore Muresene című helyi lapokban megjelent cikkek szerzői azt kifogásolták, hogy a marosvásárhelyi bíróságon a román nyelvet kellőképpen nem ismerő fél meghallgatása magyar nyelven történt. A szaktárca azonnali vizsgálatot indított, és megállapította, hogy az érintett bíró, Adorjáni Erzsébet eljárása mindenben megfelelt a törvényes rendelkezéseknek. Ennek ellenére ezt követően sem Adorjáni, sem más többé nem követte a három évtizedes gyakorlatot, azóta kizárólag a hivatalos román nyelvet használják. - A nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek anyanyelvhasználati joga az alapvető emberi jogok közé tartozik – mondta Tőkés József, aki 1968-tól nyugdíjaztatásáig, 1975-ig volt a Maros Megyei Törvényszék elnöke. –Tőkés szerint a hetvenes évek végéig nem is volt gond, hisz a bírói testület tagjai fele-fele arányban voltak románok és magyarok. Mára ez az arány megváltozott, a vásárhelyi bíróság 24 tagú, valamint a megyei törvényszék 21 tagú bírói testületének csupán 2, illetve 3 magyar nemzetiségű tagja van, ami nem tükrözi a város s a megye etnikai összetételét. - A mintegy három évtizeden át folytatott, magyar nyelvet is használó gyakorlat során – ugyancsak Tőkés szerint – egyetlen alkalommal sem merültek fel kifogások sem az igazságügyi tárca, sem más államigazgatási szervek, sem az egyes ügyekben megidézett személyek részéről. Egészen a már említett 1998-as esetig. Azonban semmiféle indoka nincs a ‘98-ig követett joggyakorlat megváltoztatásának. Markó Béla szövetségi elnök a 2000 augusztusában Marosvásárhelyen tartott IX. Anyanyelvi Konferencián még a következőképpen nyilatkozott: "Amit mi itt Erdélyben teszünk, küzdelem az anyanyelvhez való jogért, amelyet másképpen, mint az édesanyához való jogot, nem tudok elképzelni. Ez tehát nem politika, annál több, fontosabb, lényegesebb. Ez nem a fordításhoz, nem a szinkronizáláshoz való jog." Rá alig öt hónapra viszont – igaz, közben parlamenti választások voltak, s megköttetett az utódkommunistákkal az együttműködési egyezmény is – egy ügyvezető elnökségi ülés után már azt nyilatkozta, hogy "vannak még fontos területek, amelyeken szabályozni kell az anyanyelv használatát, mint például az igazságszolgáltatás, ahol létezik ez a lehetőség azáltal, hogy fordítót biztosítanak". Legutóbb Kerekes Károly képviselő próbálkozott azzal, hogy a kormánypárttal kötött, 2002-re érvényes együttműködési protokollumba illesszék be a bíróságok megszervezésére vonatkozó 92-es számú törvény módosítását, olyan értelemben, hogy az garantálja a kisebbségek anyanyelvének használatát. Azonban ez nem sikerül. /Szentgyörgyi László: Amikor Justitia nem ért magyarul – és nem is akar. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), márc. 19./
2002. április 9.
Péterfy László /sz. Nyárádselye, 1910/ református lelkész történelem?földrajz szakos tanári képesítést szerzett. 1942-től nyugdíjba vonulásáig, 1974-ig Nagykenden szolgált. A második világháború alatt és után pedagógusi feladatokat is vállalt. Egyház- és falutörténeti kutatásait már a harmincas években elkezdte, de a ?89-es politikai változások előtt nem jelenhettek meg munkái. 2000-ben és 2001-ben a millennium tiszteletére sorozatban láttak napvilágot falumonográfiái, szám szerint nyolc. Péterfy László, most is dolgozik, Makfalva monográfiáját állítja össze. Negyvenöt esztendeje Siklóddal kezdte a falumonográfia írását, majd párhuzamosan gyűjtötte az anyagot a Balavásárról és Gyulakutáról és Kibédről. Megírta szülőfaluja Nyárádselye monográfiáját, aztán jött a Kend(ek)-ről szóló kötet. Végül szintén párhuzamosan végzett gyűjtő- és kutatómunka eredményeként megszületett Bonyha és Héderfája monográfiája is. 1994-ben Mátyus András, Mátyus Mihály és Bálint Mózes felkérésére nekilátott az anyagok aktualizálásához. A kötetek kiadása az ő közreműködésük és támogatásuk nélkül nem történhetett volna meg. /Szentgyörgyi László: Nem csak hittel, tollal is. Beszélgetés Péterfy László nyugalmazott lelkésszel, falumonográfia-íróval. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), ápr. 9./
2002. május 17.
Civil parlament létrehozását indítványozták a nemrégiben Kolozsváron megtartott Civil Fórum egyes részvevői. A kezdeményezők szerint elérkezett az ideje annak, hogy az erdélyi civil társadalom átvegye a pártként működő RMDSZ-től a különböző közösségek, szervezetek, egyesületek érdekvédelmét, beleértve a civil szférának szánt magyarországi és romániai pénzalapok kezelését, amelyet immár tizenkét esztendeje a magyar párt oszt szét a maga kénye-kedve szerint. A történtekkel kapcsolatban megszólaló Markó Béla, az RMDSZ elnöke elismerte ugyan, hogy a civil szervezetek egy része az RMDSZ-en keresztül jutott hozzá például a magyarországi pénzbeli támogatásokhoz, de – állítása szerint – a magyar párt csak kényszerűségből vállalta az osztogató szerepet. A Communitas Alapítvánnyal kapcsolatban Markó azt mondta, hogy "az a román kormány által a szövetségnek mint kisebbségi érdekvédelmi szervezetnek juttatott pénzekkel gazdálkodik. Az alapítvány azonban az összegből civil szervezeteknek is juttat támogatást". Arról viszont nem nyilatkozott a szövetségi elnök, hogy milyen kritériumok, feltételrendszerek alapján történik a közpénzek szétosztása. Szentgyörgyi László szerint önkényesen, preferenciális módon történik az osztogatás. /Szentgyörgyi László: Markó esete a civil társadalommal. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), máj. 17./
2002. június 11.
Radnóton az etnikai arányok az ötvenes évektől, a hőerőmű építésével kezdődően folyamatosan változtak s változnak manapság is. A hatezres városka lakosságának jelenleg alig több mint húsz százaléka magyar nemzetiségű. Öt évtizede még fordított volt az arány. Radnót legjelentősebb ipari létesítménye az ötvenes esztendőkben épült hőerőmű, amelyben 1960. és 1961. között indult be a villamos energia termelése. 1997-ben még az ország energiatermelésének közel kilenc százalékát adta. A gazdasági hanyatlással csökkent a villamos energia iránti szükséglet, jelenleg kapacitásuk alig negyedével termelnek, ami azt jelenti, hogy jelentős számú elbocsátások is történtek. Radnót munkaképes lakossága alig több mint felének van csak állandó munkahelye. Sokan járnak Magyarországra, ahol többnyire feketemunkát vállalnak, de számosan – főleg a fiatalok – már az EU-tagállamokba is eljutottak. Többségük nemhogy Radnótra, de az országba sem tér már vissza. Az általános iskolában a román tagozat huszonkilenc, a magyar nyolc osztállyal működik. A magyar tagozaton összesen 91 gyermek tanul. Jövőre, úgy tűnik, nem jön össze az első osztály beindításához szükséges számú gyermek. Szeretnék a tanfelügyelőség jóváhagyását megszerezni az előírtnál kisebb létszámú osztály indításához. Mester Imre református lelkipásztor szerint 1996-ban Radnóton 1200 tagja volt egyházközségünknek, ma már a reformátusok létszáma alig éri el az ezret. Öregedő, fogyó közösségről van szó. 1999-ben néptánccsoportot alakítottak, jelenleg egy 18 tagú gyermekcsoport készül a júliusban Kecskeméten tartandó nemzetközi gyermektalálkozóra. Radnóton 485 nyilvántartott tagja van az RMDSZ-nek. A kétnyelvű helységnévtáblákat a mai napig sem állították fel. /Szentgyörgyi László: Radnóti magyarság – önbizalmát vesztett közösség? = Erdélyi Napló (Nagyvárad), jún. 11./
2002. augusztus 6.
A 89 éves, Mezőség apostolaként emlegetett Kövesdi Kiss Ferenc nyugalmazott magyar nyelv és irodalom szakos tanárt az Egészségügyet, Tudományt és Oktatást Támogató Alapítvány, az Akadémia ETOT Kuratóriuma - "a magyar nép oktatásáért és neveléséért nyújtott kiemelt szintű szolgálatai elismeréseként" - a Doctor honoris causa címmel jutalmazta. Kövesdi Kiss Ferenc /Székelykövesd, 1913. jún. 29./ néptanító, költő. A Mezőség Orbán Balázsaként tisztelik mindazok, akik szívükön viselik a tájegység szórványmagyarságának sorsát. Hosszú élete során három verseskötetet is megjelentetett (Derengő tüzek, 1977; Reménységdajkáló, 1977; Beszélgetés a csönddel, 1995). Olvasói körökben a legnagyobb hatást mégis egy, a Mezőségről és annak jövőjéért szóló, kiáltó, monográfia-részleteket, verseket és veretes publicisztikákat tartalmazó Még szólnak a harangok! című, a Magyar Református Presbiteri Szövetség kiadásában 1995-ben napvilágot látott kötete révén érte el. A Reménység Dajkáló Kör szervezésében immár tizenhárom mezőségi szórványtalálkozót tartott, nem beszélve a számos ifjúsági találkozóról, s mindezt úgy, hogy az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület Maros megyei szervezetén és a Vártemplomi gyülekezeten kívül senki anyagi támogatására nem számíthatott. Kövesdi Kiss Ferenc most próbál anyagi támogatást szerezni az Akié a gyermek, azé a jövendő című, a mezőségi szórványmagyarság problémáit megvilágító füzetecske kiadásához. Kövesdi Kiss Ferenc nem talált kiadót monumentális munkájához: Riadóra szól a harang a címe, s a Mezőség 147 településének monografikus leírását tartalmazza. A kötet 1300 gépelt oldalnyi terjedelmű, amihez 700 dokumentumértékű fénykép is tartozik. Szerinte csak akkor menthető meg a mezőségi magyarság, ha a fiatal magyar házaspárok minél több gyereket vállalnak. "Mindehhez hit és megfelelő anyagi háttér szükséges, de az első elengedhetetlen." A Mezőségen megszűnnek a magyar iskolák gyermekhiány miatt. Évente százszámra cserélnek gazdát az eddig magyar tulajdonos által birtokolt házak, gazdaságok. Ezek legalább egy részének az egyház általi felvásárlását s a gazdálkodást, ezáltal a helyben maradást és gyermekeket vállaló fiatal családoknak a későbbi tulajdonba helyezés reményében történő felajánlást tartja szükségesnek. /Szentgyörgyi László: A Mezőség apostola. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), aug. 6./
2002. november 5.
A kolozsvári Kiss András után második erdélyiként Pál-Antal Sándor marosvásárhelyi főlevéltáros vehette át a Pauler Gyula-díjat. Pál-Antal Sándor 1963 óta dolgozik a marosvásárhelyi levéltárban. Kutatómunkáját 1984-ben, a diktatúra nyomása fel kellett adnia. Több mint negyed évszázad alatt a kéttucatnyi tanulmánya közül mindössze három jelenhetett meg magyarul. Nem volt publikációs lehetőség. Pál-Antal Sándort elsősorban a középkor érdekli, levéltári kutatásai során inkább a történelem segédtudományaival: intézmény- és pecséttörténettel, illetve a levéltárosi tevékenységgel összefüggő dolgokkal foglalkozott. Társszerzője a Backamadaras 600 éve /1992/ című kötetnek, Csíkmadarasról szóló helytörténeti munkája követte 1995-ben, majd a legutóbbi, az idén megjelent Karcfalva múltjából című. Helytörténetnek számít a Marosvásárhely helynevei című kötete: Vígh Károly könyvtáros kutatásait neki kellett befejeznie, kiegészítenie. Megjelentek a gyűjteményes kötetek - A Maros megyei magyarság történetéből 1-2, valamint a Marosvásárhely múltjából címűek. - Manapság igen nehéz a pályakezdő történészek dolga, szinte lehetetlen szakintézménybe bekerülniük. A fiatal történészek a különböző pályázati lehetőségeket keresik. A kényszerűségből egyéni műhelyekben munkálkodó történészek számára szervezett tevékenységi keretet kellene létrehozni, a már működő kolozsvári, székelyudvarhelyi és sepsiszentgyörgyi kezdeményezések mintájára. Pál-Antal Sándor megjegyezte: levéltáros-utánpótlás sajnos nem létezik. Romániában, más európai államoktól eltérően, az állami levéltár a belügyi tárcához tartozik, a képzést is ők szervezik. A Bukarestben már több mint tíz esztendeje működő fakultáson egyetlen magyar anyanyelvű fiatalt sem képeztek még. Az állami levéltári hálózatban ő az egyetlen magyar nemzetiségű szakember, az utolsó mohikán, hisz nyugdíjasként egy évre szóló meghosszabbított munkaszerződéssel dolgozottam. Ki kellene harcolni, hogy a levéltári fakultáson bizonyos számú magyar nemzetiségű fiatalnak is helyet biztosítsanak. Az értékes anyagokat tartalmazó egyházi levéltárakból is hiányoznak a képzett szakemberek, bár Nagyváradon indult ilyen képzés. Pál-Antal Sándor kedvenc témája a székely önkormányzatok történetének kutatása, egy kötetnyi anyag az idén már meg is jelent. /Szentgyörgyi László: Aki eleget tesz a "társadalmi megrendelésnek". Interjú Pál-Antal Sándor marosvásárhelyi főlevéltárossal, a Pauler Gyula-díj idei kitüntetettjével. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), nov. 5./
2003. január 21.
Nagysármáson él a tájegység talán legnépesebb, legéleterősebb magyar közössége. 4000 lakosának 40 százaléka magyar. Balázs Lajos 1996-tól szolgálja a ma 1375 hívet számláló nagysármási református egyházközséget. Elődjének, Hermán János tiszteletesnek az alakja körül valóságos legendák szövődtek. A 17 tagú helyi önkormányzati testületben az RMDSZ 4 tanácsossal képviselteti magát. A polgármesteri hivatal 18 alkalmazottja közül 4-en magyarok, ezek egyike Sallai Imre, aki egyben a helyi RMDSZ elnöke is. A helységnévtáblát itt is bemázolták. Az RMDSZ-nek jelenleg kb. 600 bejegyzett tagja van, közülük mindössze 180-an fizetnek rendszeresen tagsági díjat. Szkolka Attila kémia-fizika szakos tanár, az általános iskola aligazgatója 35 éve tanít Sármáson. Negyed századdal ezelőtt még magyar tannyelvű párhuzamos osztályok működtek, manapság már csak egy-egy osztályra futja a létszámból. A mostani tanévben az alsó tagozaton 72-en, a felsőn 93-an tanulnak. Nincs szakképzett magyar szakos tanáruk. A helyi fúvószenekart az egyházközség patronálja. Az egyház egy gyermekkórust is működtet, az RMDSZ pedig a Tulipán néptánccsoportot és annak ifjúsági tagozatát, a Boglárkát. /Szentgyörgyi László: Mezőségi oázis. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), jan. 21./
2003. február 25.
Az érvényes jogszabályok felrúgásával történt a Maros megyei nagyközség, Erdőszentgyörgy képviselő-testületének kiegészítése. A polgármesteri hivatalnál alkalmazást nyert RMDSZ-es Székely Béres Attila megüresedett helyének betöltéséről az elmúlt héten döntött a tanács. Erdőszentgyörgyön a törvény értelmében Molnár József volt helyi RMDSZ-elnöknek kellett volna tanácstaggá előlépnie. Ezzel szemben az RMDSZ Sütő Bélát jelölte, merthogy a listán előtte álló "Molnár Józsefet fegyelmi okok miatt nem javasolja". A múlt heti tanácsülésen aztán tizenegy igen és két tartózkodás mellett igazolta is Sütő mandátumát az RMDSZ-többségű testület. Az önkormányzat jegyzője, Mariana Bica kifejtette: az RMDSZ nyilvánvaló törvénytelenséget követett el, s ezt kénytelen jelezni a prefektúrának. Mint mondta, Molnár Józsefet csak akkor kerülhették volna meg, ha előzőleg kizárták volna a szervezetből. A második gyűlésen megjelentek Kelemen Atilla és Makkai Gergely parlamenti képviselők, előbbi megyei RMDSZ-elnöki minőségében nyíltan a törvény megszegésére biztatta a helyieket, mondván, hogy Molnár nevét át kell ugrani. Utóbbi bő évtizedig volt az RMDSZ helyi és körzeti szervezetének elnöke. A 2000-es helyhatósági választások után, amikor az RMDSZ jelöltjével szemben egy független, de a megyei RMDSZ támogatását élvező jelölt, Tarr Endre nyerte el a polgármesteri tisztséget Erdőszentgyörgyön, Molnárt, valamilyen SZKT-határozatra hivatkozva, az országban elsőként s talán egyetlenként leváltották. Az előzmény: Molnár RMDSZ-elnökként ellenezte, hogy a Petőfi utca elnevezés ellen voksoló tanácsosok a következő ciklusban is mandátumhoz jussanak. Molnár József elmondta: írásban jelezte a jegyzőnek, hogy igényt tart a tanácsosi tisztségre. /Szentgyörgyi László: Erdőszentgyörgyi "demokrácia". = Erdélyi Napló (Nagyvárad), febr. 25./
2003. április 15.
A Szövetségi Képviselők Tanácsa legutóbbi, április 5-ei ülésén Sántha Pál Vilmos, a Hargita Megyei Tanács egykori elnöke felszólalásában jelezte: munkahelyén, a megyei tanácsnál másként gondolkodóként kifejtett véleményeiért, az RMDSZ vezetőségétől eltérő politikai nézeteiért valóságos hajtóvadászatot indítottak ellene, mindent elkövetnek, hogy jelenlegi tisztségéből, a belső pénzügyi ellenőrző osztály éléről eltávolíthassák. Sántha Pál Vilmos egyik ellenőrzése nyomán súlyos, bűncselekményre utaló rendellenességekre bukkant: sikkasztás, csalás, okirat-hamisítás. Ő mindezt - a szabályzatnak megfelelően - 2002. jan. 31-én jelentette a tanácselnöknek, illetve az ügyészségnek is. Az illető alegység vezetője a megyei tanácselnök, Zsombori Vilmos klientúrájához tartozott, így élvezte annak védelmét. Az ügyészségi kivizsgálás azon nyomban beindult, a tanács részéről az ügynek semmiféle következménye nem volt. Sántah újabb szabálytalanságra bukkant: Bunta Levente, a megyei tanács alelnöke 2001-ben, külföldi útjai után, megszegve a törvényes előírásokat, mintegy 35 millió lejt számolt el költségtérítésként. Sántha Zsombori tanácselnökhöz eljuttatott jelentésében felhívta erre az illetékesek figyelmét, javasolván a szabályszerű megoldást is: a szóban forgó pénzösszeg haladéktalan visszafizetését. Ez a mai napig nem történt meg. Ekkor Zsombori és Bunta a másik alelnököt, Petres Sándort is bevonva, fegyelmi bizottság elé citálták Sánthát és a köztisztviselőkre vonatkozó fegyelmi szabályzat - az illető szabály szerint előírt határidőből már kifutva - és mondvacsinált bizonyítékok alapján hat hónapra visszaminősítették osztályvezetői tisztségéből. Az SZKT-n replikázó Bunta szerint Sántha a fegyelmi bizottság döntése miatt a közigazgatási bíróságon kereste az igazát, de a pert mindkét fokon elveszítette. Sántha szerint ez bizonyítja, hogy az igazságszolgáltatás nem pártatlan. /Szentgyörgyi László: Aki nincs velük, az ellenük? = Erdélyi Napló (Nagyvárad), ápr. 15./ Bunta Levente, a Hargita megyei tanács alelnöke az Erdélyi Napló kérdésére cáfolta Sántha Pál Vilmos kijelentéseit, mondván, nem igaz, hogy politikai nézetei miatt hátrányosan megkülönböztetnék őt. "Sántha Pál Vilmos fegyelmi vétséget követett el, nem ismerte fel, hogy a feladatköréből adódóan hogyan kell neki viselkednie, hol keresi a kenyerét és hogyan viszonyuljon az intézményben dolgozókhoz és tisztségéhez." - minősített Bunta. Hozzátette: Sánthának nem az a munkája, hogy turkáljon a papírokban, hanem az, hogy a hivatal döntéseit segítse abban, hogy az jobb döntéseket hozzon. Bunta elmondta : "Több rendben felajánlottuk neki azt, hogy térjen jó útra, és áthelyezzük egy másik osztályvezetői beosztásba", de ő ezt nem akarja. /Kiss Edit: Cáfol az alelnök. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), ápr. 15./
